Magok Fekete nadálytő (Symphytum officinale)

Nadálytő magvak (Symphytum officinale)

Az ár 5 magot tartalmazó csomagra vonatkozik.

Az egyik leghasznosabb növény a veteményesben, a permakultúra rendszerben a legszélesebb körben felhasználható növény az összes növény közül. A nadálytő egy évelő lágyszárú növény nagy, szőrös levelekkel, amely rozettában nő, akár 1 méter magasra is. A mályvaszínű virágok harangszerűek és fürtökben nyílnak, amelyek rendkívül vonzóak a rovarok számára. A levelek hasznos kiegészítői a komposztnak vagy talajtakaróként használhatók, mivel szilícium-dioxidot, nitrogént, magnéziumot, kalciumot, káliumot és vasat tartalmaznak. A nadálytő levelei körülbelül 17%-ban nitrogént tartalmaznak (a lótrágya körülbelül 14%-ban), és a levelek vízben áztatva könnyen lebomlanak, szerves hígtrágyát képezve. A nadálytő bármilyen talajban, lehetőleg nedvesben, napsütésben vagy félárnyékban nő.

• Vessük márciustól júniusig magágyba vagy cserepekbe beltérben. A magokat előnyös 14-28 napig hűtött környezetben (hűtőszekrényben) tartani vetés előtt, hogy aktiválódjanak, ezáltal javítva a csírázási arányt.
• A magokat vékonyan, 12 mm mélyen vessük el egymástól 30 cm távolságra lévő palántákba. Cserépbe vagy tálcába is vethetjük üvegház alá, majd átültethetjük.
• Amikor már elég nagy ahhoz, hogy elbírja, ültesse át őket úgy, hogy a növények között 60 cm távolság legyen.
• Bőségesen öntözzük, amíg meg nem erősödik. A leveleket rendszeresen vághatjuk a nyár és az ősz folyamán.

WIKIPÉDIA:

A Symphytum officinale évelő növény . virágos növény a Boraginaceae családban . Harmincnégy másik Symphytum fajjal együtt nadálytőként ismert . A Symphytum nemzetség többi tagjától való megkülönböztetésként ezt a fajt közönséges nadálytőként ^[1] vagy valódi nadálytőként ^[2] ismerik . Más angol nevei közé tartozik a kvéker nadálytő , a termesztett nadálytő , ^[2] csontos , kötöttcsont , konusvirág és csúszósgyökér . ^[3] Európában őshonos, nedves, füves helyeken nő. Írországban és Nagy-Britanniában helyben gyakori folyópartokon és árkokban. Másutt, többek között Észak-Amerikában is előfordul betelepített fajként , néha pedig gyomnövényként . A virágokat többnyire a dongók látogatják . ^[4] A nadálytő belső vagy hosszú távú helyi használata nem javasolt, mivel erős májkárosodást okozhat . ^[5]

Történelem

A nadálytőt évszázadokon át termesztették Ázsiában, Európában és az Egyesült Királyságban zöldségként és növényként. gyógynövény. ^{[5] [6] [7]} Korai közönséges elnevezései, kötött csont vagy csontkészlet , tükrözi annak történelmi használatát borogatások levelek és gyökerek felhasználásával rándulások, zúzódások vagy csonttörések kezelésére. ^{[5] [6]}

Leírás és botanika

A nadálytő egy évelő növény, amely Nyugat-Ázsia, Európa és Észak-Amerika nedves füves területein található. ^[7] A szívós növény akár 0,3–0,9 m magasra is megnőhet. ^[7] Évelő növény, fekete, fehérrépaszerű gyökérrel és nagy, szőrös, széles levelekkel, amelyek apró, harang alakú, különböző színű, jellemzően krémszínű vagy lilás, esetleg csíkos virágokat hoznak.

Egy közös hibrid alakul ki a következők között: Symphytum officinale és S. asperum , Szimfitum × uplandicum , más néven orosz nadálytő, amely széles körben elterjedt a Brit-szigeteken, és amely kereszteződik a következő fajokkal: S. officinale . Összehasonlítva a következővel: S. officinale S. × felföldi általában tüskésebb, és a virágai kékebbek vagy ibolyaszínűek. ^[8] A növény jelentős mennyiségű nektárt termel a többi tesztelt brit növényhez képest. ^[9]

Hagyományos orvoslás

Be folklór, Symphytum officinale gyökereket használtak fel hagyományos orvoslás belsőleg (mint egy gyógynövény tea vagy tinktúraként) vagy külsőleg (kenőcsként, borogatásként vagy alkoholos emésztést elősegítő szerként) különféle rendellenességek kezelésére, ^{[5] [7] [10]} beleértve általában a fájdalom csökkentésére szolgáló kezelésként is osteoarthritis. ^[11] Egy 2013-as, a nadálytő osteoarthritisre gyakorolt lehetséges hatását vizsgáló klinikai vizsgálatok áttekintése szerint a kutatás minősége túl alacsony volt ahhoz, hogy következtetéseket lehessen levonni a hatékonyságáról és biztonságosságáról. ^[11] Európában 2015-ben nem voltak szájon át szedhető nadálytő alapú termékek, és a zúzódások vagy ízületi fájdalmak kezelésére helyileg alkalmazott termékeket májkárosodás kockázatának értékelték. ^[6]

Toxicitás és mellékhatások

Nadálytő tartalmaz pirrolizidin alkaloidok amelyek gyomorban vagy bőrön keresztül könnyen felszívódó mérgező vegyületek, és potenciálisan növelhetik a halálos májkárosodás kockázatát. ^{[5] [6] [12]} 2001-ben az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal és Szövetségi Kereskedelmi Bizottság betiltotta a fekete nadálytő termékek forgalmazását a potenciális toxicitásuk miatt. ^{[13] [14]} Egy 2018-as, a nadálytőben található pirrolizidin-alkaloidokról szóló áttekintés széles körű potenciális toxicitást mutatott ki az emberekre nézve, és az állatállomány és a lehetőség gyógyszerfejlesztés ezekből a vegyületekből.